A Békés Megyei Jókai Színház igazgatóját nemrég Prima Díjjal jutalmazták a megyei vállalkozók.
Fekete Péter színházi napi teendők mellett azonban a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöki posztját is betölti, ezúttal erről kérdeztük.
- 2011. szeptember 23-án Békés Megyei Príma Díjban részesült, elismerve áldozatos munkáját. Mit jelent Ön számára ez az elismerés?- A díj a társulatunk elmúlt 4 évi közös munkájának elismerése. Köszönöm kollégáimnak, hogy az őrült tempót zokszó nélkül teljesítik velem.

2011. szeptember 23-án a Szarvasi Vízi Színházban került megrendezésre a Békés Megyei Príma Díj átadó gálaest
- Idén tavasszal ismét Önt választották a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnökéül. Minek köszönhető ez Ön szerint?- Ez egyrészt bizalom, másrészt viszont nagyon komoly feladat is. A Békés megyei Jókai Színház elmúlt 4-5 évében bekövetkező változásnak tudom be, hogy a Vidéki Színházigazgatók a bizalmukat felénk helyezték. Mert bár személy szerint én vagyok az elnök, hiszem, hogy ez a munkatársaim munkájának közösen köszönhető.

A Békés Megyei Jókai Színház igazgatóját nemrég Prima Díjjal jutalmazták, a díjat Farkas Zoltán Békés megyei elnök adta át
- Milyen feladatokat kell ellátnia ebben a pozíciójában?- A vidéki nagy megyeszékhelyi színházak azonos problémákkal küzdenek, azonos közönségkört szolgálnak ki, és sokban hasonló műsorpolitikát kell folytatniuk, ezért az érdekazonosságok mentén gyakran össze kell ülnünk, egyeztetni kell a szakmai véleményeinket és gondolatainkat is, hiszen a kormányzat felé ezt képviselni kell. Ebben nagyon jó ez a szervezet. Nem olyan régen például a nyíregyházi VIDOR Fesztiválon gyűltünk össze és beszéltük meg a megváltozott előadó-művészeti törvény tapasztalatait.

Fekete Péter: "A díj a társulatunk elmúlt 4 évi közös munkájának elismerése"
- Mik a hosszú távú tervei?- Annak a megerősítése és tudatosítása, hogy a vidéki színházak közfeladatot látnak el, és nemzetet nevelő, az oktatási intézmények munkáját segítő feladatot végeznek, s a családok életben való boldogulásához is hozzájárulnak. Mennyire szórakoztató intézmény a színház és mennyire népnevelő? Lehet-e úgy szórakoztatni, hogy mellette kapaszkodóként álljunk a nézők mellett? Mennyire tudjuk bemutatni, hogy azt a közpénzt, amit a színház elkölt, azt a társadalom boldogulása érdekében költi el? Fontos célomnak tartom továbbá a színházba járás tradícióinak, az Európában sokszor egyedülálló társulati rendszernek a megtartását, nemzeti értékeinké válását.
MCOnet-Kovács Tünde