Már kora ifjúságom óta lelkesen érdeklődöm minden fajta művészeti ág iránt, de csak most tudatosult bennem, hogy a festészet és annak mai kicsit misztifikált, kicsit szürrealista-szimbolista, kicsit alkalmazott ága iránt vonzódom leginkább. Gyerekkoromban a diavetítő mellett csodáltam a színes képeket, melyek segítettek vizuális látásmódom kifejlesztésében, mivelhogy rendszeresen rajzoltam és festettem ezek hatására.

Természetesen a családi hátteret sem szabad elfelejtenem, hiszen eziránti érdeklődésemet feltehetően Márffy Ödön ismert festőművész, felmenő rokonomtól örökölhettem. Igazából életem eddigi szakaszában mindezt még csak potenciálisan éreztem, vagy ha úgy tetszik a "teljes" átlag ember boldog, megelégedett állapotában voltam. 22 éves koromban férjhez mentem, és azóta is boldog vagyok törődő férjem mellett.

1994-óta férjemmel közös vállalkozásunk ismert és elismert elégedett vevőink körében. 1996-ban első Milán, 1998-ban második Csongor fiúgyerekkel gyarapodott családunk. Teltek az évek és Valami aztán mégis történt tudat alatt. Ez sokáig nyugtalanító érzéssel töltött el, mert éreztem, hogy a sikeres vállalkozásunk hétköznapi rutinfeladatai már nem kötik le figyelmemet és

érdeklődésemet. Dőreség lenne természetesen magamat Csontváryhoz vagy Gaugainhoz hasonlítani bár tudom, hogy ők is életük csúcsán váltottak pályát; de mégis úgy érzem, hogy én is egy sorsforduló előtt állok ami magyarra fordítva azt jelenti hogy lehetséges, hogy a biztos polgári jóllétet nyújtó jelenlegi helyzetemet mégis felcserélem egy küzdelmes sok kihívással járó élethivatásra.

Néhány éve kezdtem magamban kellő energiát és elszántságot érezni ahhoz, hogy még többet és rendszeresen rajzoljak és fessek. Nagyon köszönöm családomnak, mindenben támogató férjemnek, hogy végig mellettem álltak és állnak, ösztönöztek és mai is ösztönöznek, bíztatnak és külön köszönöm azoknak a kívülállóknak is, akik a kezdeti zsenge műveimben is talán többet láttak vagy sejtettek, mint én magam.

Majd az aktív önismeret útjára 2004-ben kerültem, amikor megtanultam egy ősi energiagyógyászatot, az energiák használatát, a titokzatos szimbólumokkal való gyógyítást. 

2007-ben Nepálban egy spirituális zarándoklásnak köszönhetően sok minden megváltozott bennem. Más lett az értékrendem. Az emberi lélek fontossága előtérbe helyeződött és rájöttem, hogy a legfontosabb, hogy a lelki blokkokat mielőbb oldani tudjuk. Ennek hatására folyamatosan tomboltak bennem a színek, a szimbólumok és a képek. Ekkor kezdtem el mind gyakrabban rajzolni és festeni.

2008-ban kíváncsivá tett a lélekvándorlás, az inkarnáció majd a reinkarnáció is. Éreztem, hogy folyamatosan tanulnom kell, tapasztalatokat kell szereznem. Nemsokára lehetővé vált megtapasztalnom a reinkarnációs utazást. Átéltem és megértettem azt, hogy a betegségek, lelki gyötrelmek, problémák okai jelen életünk korábbi szakaszaiba, egészen a fogantatás pillanatáig vezethetők vissza, illetve előző életeinkben találhatók. Ok – Okozat törvénye: mindenki megtapasztalja, nap mint nap, hogy a tetteinek, szavainak, de még a gondolatainak is van következménye. Mindennek van oka, minden döntésünk valahová vezet. Annál jobb döntéseket hozunk, minél jobban ismerjük magunkat!  Elkerülhetetlen tehát a spirituális úton, hogy változzunk, mert az élet maga a változás. Ezt a folyamatos változást csak önmagunk felvállalásával tudjuk elérni.

Megtanultam a reinkarnációs utaztatást, melyet ma is nagy sikerrel használok klienseimnél.

2009-ben folytattam felfedezéseimet a TEK – Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia –  módszer elsajátításával, mely szintén egy blokkoldó technika.

2011-ben egy Nepáli óvoda építéséhez egy képem árverésének összegével hozzájárultam, amikor is megtapasztaltam, hogy igenis: mindennap történnek csodák. 

Festés közben mindig halk és lágy zene szól, közben körülöttem megszűnik létezni minden más, lecsitulnak gondolataim, és csak ott vagyok, lehetővé téve, hogy előtűnjön belsőm legrejtettebb része, amikor alkotásaimban a lelkem dalait, hangjait, képeit élénk színeim visszatükrözik a vásznon.

Életem eddigi állomásai:1970. május 8-án Székesfehérváron születtem. Itt is jártam iskolába, az Árpád Szakképző Iskolában női-férfi szabónak tanultam, majd modellező szabászként dolgoztam, és közben a Kulich Gyula Ruhaipari technikumba jártam. 1994-től férjemmel családi vállalkozásban dolgoztam, egyedi grafikákkal ellátott szőnyegeket, reklámtárgyakat terveztem.

2011. október 22-én volt az első nyilvános kiállításom a Székesfehérvári Öreghegyi Közösségi Házban.  A bíztatás és az elismerő szavak mindenkinek jól esnek, ezért nagyon köszönöm mindazoknak, akik lehetővé tették ennek a kiállításnak megrendezését. A Fejér megyei Príma Gálán, november 25-én tervezünk egy képárverést a képeimből.

A következő kiállításom Budapesten, az Union Galleryben lesz, a VII. Kerületben a Dob u / Hársfa utca sarkán található Union Hotelben 2012. január 8-án 17 órakor . Itt egészen január 27-ig láthatóak lesznek a képeim, amelyek meg is vásárolhatóak. A rákövetkező egyéni kiállításom Székesfehérváron lesz, a Volksbank Galériában 2012. február 2-án csütörtökön 16 órától. Mindenkit szeretettel várok!